Szeptember 18. Szombat: Megérkezés Marina di Massába!
Következő útipont: Udine. Féltünk is tőle: itt mindig eltévedünk. Na, de ezért hoztunk GPS-t. Nem fog velünk kiszúrni a sajátos logikájú olasz közlekedés, a merőben más útjelző táblák, valamint a helységnév táblák hiánya sem számíthat most, hisz van támaszunk: a GPS! Ja, persze: általában fogalma sem volt hol járunk, kedvenc szava: újratervezés. A kis gyagyás gépezet meggyőződéssel vitt le minket vékonyabbnál vékonyabb utakra, a szántóföldnél már derengett, hogy nem jó úton járunk. Itt aztán megállt a tudománya: a szokásost hajtogatta: újratervezés, újratervezés... Én is újraterveztem: először is őrjöngő férj lenyugtatása, GPS kikapcsolása, járókelőtől segítségkérés: valójában hol is vagyunk, aztán józan paraszti ésszel, no és a térképpel tovább! Mi nem csak keresztül száguldottunk Olaszországon, nem! Mi minden nagyobb várost alaposan megnéztünk! Magyarul: mindenhol eltévedtünk: Udine, Velence, Padova, Mantova, Reggio nell' Emilia. +/- néhány kisebb város is.
Aztán oda értünk az Appeninekhez! Gondoltuk nem a pályán keresztül megyünk (ami alagutakkal, viaduktokkal szinte egyenesen átvisz a hegységen), neeem, ismerjük mi a hegyi utakat, hát a Mátrából jövünk! Cirka 6-7 órán keresztül csavarogtunk is az Appenineken. Fel-le. Amikor már azt hittük átértünk a hegygerincen - hisz lefelé tartunk - akkor ismét fel, és ez vagy háromszor! Komoly aggodalom lett úrrá rajtunk, amikor a hóláncos munkagéppel találkoztunk, vagy amikor az alattunk tátongó mélységtől csupán egy vékony szalagkorlát választott el, illetve amikor a hegyet burkoló ködfelhő már alattunk volt. Legnagyobb sajnálaltomra, nem tudtam fotózni ezt a monumentális hegységet, hisz elég balesetveszélyes ott leállni az autóval, és fotózgatni, csupán néhány képet sikerült csinálnom még a hegy lábánál.
Fantasztikus, ahogyan ezek az emberek felépítkeztek a hegyre, komplett falvacskák vannak itt.
Ellenőrzés: minden rendben van!
Néztük az órát: 18 óra, majd 19. Bizonyossá vált, hogy az utazási iroda 19:30-as zárórájáig nem érünk oda. Telefon az úrnak, elmondta, hogy az iroda melletti Bar Cafe-ban hagyja a Gortva féle csomagot (benne a szállás kulcsát, térképet, stb...)
Este 21:30 körül értünk Marina di Massa-ba. Özönlöttek az autók befelé, lépésben lehetett csak haladni. Káprázatos ez a mediterrán nyüzsgés, ami Itália városait jellemzi. Itt este kelnek életre az emberek, a bárok, a csillogó-villogó üzletek várják a turistákat, és a köves kis utcácskákon olaszul beszélő, nevetgélő emberektől olyan különös melegség fogja el az ember szívét, mint sehol máshol.
Az eső csepergett, mikor oda értünk, de a városka lakóit ez mit sem zavarta. Sétálgattak, kávézgattak, nyüzsögtek a meleg esőben.
Kalandos kis odautunk volt, de most sem csinálnám másképp. Aki az autópályán megy kihagyja Toszkána lényegét. A zsibongó, ódon hangulatú kisvárosok, a lenyűgöző Appeninek... Semmihez sem fogható! Toszkána az Appeninek völgyeiben terül el, Marina di Massaban a látvány leírhatatlan, a város nyugati részén a Tirrén tenger, keletről a hatalmas hegyvonulat védi a városkát.
Marina di Massa, eső után.