Szeptember 17. Péntek. Az indulás!
Toszkána az európai kultúra bölcsője. Az olívaolaj és a Chianti bor hazája. Az Appeninek és a Ligur-tenger közt fekvő Toszkána Olaszország legszebb vidéke. Itália lelke. De nekem ennél is több: a nagy álmom.
Szóval az ötlet, hogy látni szeretném ezt a gyönyörű országrészt, nem újkeletű, csupán anyagi okokból került rá sor 2010.-ben.
A kezdetek: a férjemmel megbeszéltük, hogy idén csak szolíd nyaralás jöhet szóba. Első variáció a horvát tengerpart, lévén közel van. El is indultam az utazási irodába, a kinézett horvát szállással. Utószezonról volt szó, az is az utolsó pillanatban (augusztus közepén szerettem volna szeptember eleji szállást foglalni). Mily meglepő, az olcsó szállások már mind elkeltek... Na, most mi legyen? Na-ná, hogy Toszkána. Isten is így akarja, gondoltam. Van is hely szeptember 18.-ra. Telefon férjecskémnek, persze, nem volt meglepődve, hogy végülis Toszkánába megyünk. Természetesen ő is örült, hisz Horvátország szép-szép, de mégsem Olaszország.
Otthon tervezgetés, számolgatás, izgulás... Útvonaltervezés: 1200 km, kb. 20 óra vezetés. Felváltva vezetünk. 3 kisgyermekkel, majdnem egy nap a kocsiban, hát...
Útvonalterv nagy vonalakban: Tar - Budapest - 8-as út - Körmend - Graz - Tarvisiso - Udine - Velence - Padova - Legnago - Mantova - Reggio nell' Emilia - Massa - Marina di Massa. Össz : 1200 km, kb. 19-20 óra.
Indulási nap: 17.- péntek. Szombaton 19:30-ig lehet átvenni a szállást. Szóval elterveztük du. 5-6 óra felé indulunk, hogy kényelmesen oda érjünk. Mondanom sem kell, nem így történt. Természetesen nem tudtunk időben indulni, csak este 9 körül. Aztán már Pásztóról vissza is kellett fordulnunk: a telefonom otthon maradt, ja és az apró Euró is (ami még a legutóbbi nyaralásunkból megmaradt). Gergőke már nagyon várta az indulást, izgalmas volt számukra, hogy az éjszakát a kocsiban alusszák. Férjecském a hordozható dvd-t beszerelte az autóba. Folyamatos mese nézéssel le is kenyereztük őket. Valamint a mi gyermekeinkről fontos tudni: ők attól kiegyensúlyozatlanok, ha nem ülnek autóban. Mind hármójukra jellemző volt baba korukban, hogy ha sírtak is, a kocsi motor zúgására megnyugodtak. Anyukájuk hasában sokat hallották, aztán születésük után ismerős, megnyugtató hangként azonosították. Innen eredhet náluk az "autómánia".
Na, de térjünk vissza az utazásra. Miután áthaladtunk Budapesten, a 8 úton Körmend felé vettük az irányt. Kicsit déja-vu érzés kerített hatalmába: most éppen olyan zuhogó esőben kellett vezetnem, mint annak idején, amikor Velencébe mentünk. Az eső nem hagyott alább, sőt irdatlan mennyiség hullott alá. Max. sebességünk 50 km/óra. Szuper, még plusz késést tudhatunk magunkénak. Több mint 4 óra alatt jutottunk Graz-ba, itt fel az osztrák pályára. Az eső továbbra is szakadt, megállni pihenni is csak benzinkútnál volt lehetséges. Az irdatlan uncsi és fárasztó osztrák pályát mindig átalszom, most sem történt másképp. Az olasz határnál csere, ismét én vezettem. Itt már azért lényegesen kellemesebb az utazás, a táj kárpótol, még ha fáradt is az ember lánya.